Weboldalunk használatával jóváhagyod a Cookie-k használatát, a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Ez egy hosszú történet

Ez egy hosszú történet Egy ideje érlelem magamban, hogy leírom. Na, nem azért, mert annyira jó az elmúlt 3 évemre emlékezni, hanem mert talán tanulságos, és mert a történetem része, elég rendesen.

Az igazság az, hogy fogalmam sincs pontosan mikor kezdődött. Ennek se eleje és most úgy érzem vége sincs még, de megpróbálom leírni mi van velem, mert az elmúlt pár napban kaptam jónéhány kedves érdeklődést, meggyógyultam-e már. Nos, nem fáztam meg, nem vagyok náthás, infuenzás, se fertőző, vagy citálahatnék bármilyen szezonbetegséget ide... A problémám igazából 3 éve tart. Ez egy hosszú történet lesz.

2015 elején az arcomon rövid ideig megjelenő viszkető, piros bőrirritáció jelent meg. Pár nap után elmúlt, majd időnként újra megjelent, és egyre hosszabb ideig idegesített. Zavart rettentően, mert a pirosodás a szám körül egy idő után kirepedezett és kisebesedett. Hiába kentem, hidratáltam, semmi sem segített. A körzeti orvos első körben! szteroidos kenőcsöt adott. Szuper. Persze az átmenetileg segített, elmúlt, de pár hét múlva újra kiújult, és mégdurvább lett. Idő közben terhes lettem, de pár hónap után a baba sajnos nem maradt életben. Akkor még halvány lila gőzöm sem volt róla, hogy esetleg a kettő dolognak köze lehet egymáshoz. Mondjuk még most sem vagyok benne biztos, mert nincs orvos, aki ebben állást tudna foglalni. Mindenesetre 3 év távlatában sokmindent megéltem, tapasztaltam a saját bőrömön, és ma már úgy gondolom a kettő igen is összefügg.

Az elmúlt három évben nem volt olyan hónap, hogy időnként ne nehezítette volna a mindennapjaimat ez az 'allergia'. Volt, hogy csak pár napig, de volt, amikor hetekig, szűntelenül.

Allergiára gondoltam, mert a bőrpír mellett szénanáthás tünetek is társultak, így elmentem első körben biorezonanciás allergiatesztre.  Az akkori pillanatnyi állapotom tej, tojás, zeller, marhahús allergiát mutatott ki. Oké, ezek nélkül azért lehet élni, úgyhogy innentől kezdve nem ettem ilyeneket. Igyekeztem jobban odafigyelni az étkezéseimre, és szépen fokozatosan áttértem mindenmentes étkezésre. Voltak időszakok, amikor kifejezetten jól voltam, de aztán minden ok nélkül újra viszketni kezdett a szám, szemem, és megint csak a kínlódás volt.

2017-ben újra terhes lettem. Régóta vártuk, vágytunk rá, de 9-10 hetesen ismét elveszítettük. Akkor a nőgyógyászom azt mondta, hogy majd ha harmadjára is így járok (?!x+!%=/%!?) majd akkor kivizsgáljuk mi okozhatta. Kösz.  Nagyobb volt bennem a szomorúság, a keserűség és a csalódás, mint, hogy elkezdjek vele vitatkozni. Próbáltam tovább élni, hisz van két gyönyörű gyerekem, szerető családom. Megelégedtem ennyivel, és elengedtem, tovább nem is próbálkoztunk már.

A tünetek továbbra is kiújultak, bár voltak tiszta időszakok is. Nem tudtam ezt mivel magyarázni. Amikor kiújultak akkor viszont már jelentősen durvultak. A szám körüli viszketés olyan, mint ha elkezdett volna terjedni. Már a jobb szemem körül is pirosodtam és a bal kézfejemen is megjelentek a viszkető foltok, majd időnként eltűntek. 

Már annyira mindenmentesen étkeztem, hogy azt elmondani sem tudom. Magam sütöttem a kenyerem, magam főztem otthon a magtejet. A közértben konkrét sorokat hagytam ki, mert onnan semmit sem tudtam már megenni anélkül, hogy ne a bőrömön érezzem. Bár így visszagondolva egyszerűen nem találtam semmiben logikát. Volt, amikor semmi bajom nem volt, máskor meg már a mindenmentes SK sütött kenyeremtől is kipirosodtam. Komolyan időnként totál kiborultam ettől az egésztől. Én annyira racionális vagyok, keresem mindenben a logikát, az egészségügybe is volt alkalmam beletanulni, de egyszerűen nem találtam semmiféle magyarázatot arra, hogy mi okozhatja ezt az egészet. Voltak 'barátok', akik konkrétan azt mondták, hogy hipohonder vagyok, és csak képzelem a tüneteket. Nem is tudom, hogy ezen sírjak-e vagy nevessek. A bőrgyógyász azt mondta ez nem ekcéma, hanem valami más, de nem tudja megmondani mi. Hidratáljak, igyak több folyadékot, és pótoljam a lipideket a bőrben.  Menjek el ételallergia tesztekre, menjek el belgyógyászhoz, fogorvoshoz, immunológushoz, endokrinológushoz, nőgyógyászhoz, nefrológushoz, hasi, nyaki ultrahangra, és még egy rakat vizsgálatra, hátha kiderül az ok. Nos, 2017 végétől kezdve ezeket jártam végig, és jelentem a leleteim szerint TÖK EGÉSZSÉGES VAGYOK. Minden negatív, nincs semmilyen allergiám, se direkt, se kereszt-, se pollen, se étel, se semmilyen. A fogaim rendben voltak, bár az egyik kilazult tömést cserélni kellett. Kettő db tömött fogam van, de ezekkel együtt is rendben voltak a doki szerint.

A tüneteim 2018 elején már annyira durvák voltak, amikor kiújultak, hogy bizony voltak hetek, amikor a házból sem tettem ki a lábam, mert így nem tudok emberek közé menni. És nem azért, mert antiszoc vagyok, hanem mert lepelben csak nem járhatok. 

Az arcom már hetekig irritált állapotban volt. Kétnaponta kipirosodott, majd a tleljes kipirosodott terület lehámlott. Olyan szinten fájt a bőröm, hogy csípte a könny, így a sírást sem engedhettem meg magamnak. Közben az élet persze zajlik, de volt időszak, amikor Gáborom nélkül nem tudtam volna megoldani a családi teendőket ilyen állapotban.

Egyszer annyira bepirosodtam, sőt be is dagadt az arcom, a szemhéjam már, hogy a szemeimet alig tudtam kinyitni. Gábor bevitt az ügyeletre, és soron kívül be is hívtak. Antihisztamin és Medrol szuri délutánra lehúzta az ödémát, de ettől már nagyon megijedtem. A házban már a gyerekeimet is kerültem, hogy így ne lássanak. :( A tünetek elmúltak, majd újra kiújultak. Szedtem szorgalmasan az antihisztamint, így viszonylag kordában tudtam tartani az arcomat, de logikát továbbra se láttam benne, hisz nem is vagyok allergiás semmire. De tényleg nem. A legnagyobb pollenfelhőben sincs bajom, míg mások attól prüszkölnek. Nekem elég ennem egy görög salit, és végem.  

Egyszer egy gyógyszerész ismerős megkérdezte, hogy a hisztamin intoleranciára gondoltam-e már? Hát nem. Gyorsan utánanéztem miről is van szó, milyen tünetei lehetnek, mi okozhatja, és tessék BINGÓ. A bőr és nyálkahártyát érintő tüneteknél totálisan magamra ismertem, és hirtelen sok logikátlan dolog értelmet nyert. A mindenmentes kenyeremben van egy egész citrom leve, minden nap ittam kávét, többet is, a paradicsom, a bacon, tonhalas saláta, egészséges olajosmagvak!, az aszpirin mind, mind brutális tüneteket tud okozni azoknál, akiknél nincs rendben a hisztaminháztartás. És ez csak néhány élelmiszer a sok közül. Egy este alatt teljes újratervezés, és másnaptól elkezdtem a hisztamin-eliminációs diétát. Kezdetben borgonya és rizs volt, amit ettem csak, és egy hét alatt teljesen letisztult az arcom és a kézfejem is. Azt hiszem kicsit megkönnyebbültem, hogy talán 'csak' ennyi lehet a bajom, és nem valami immunológiai ok van a háttérben... és egyáltalán már van előttem valami kézzelfogható logikus ok, és igazából csak másként kell gondolkodni az 'allergéneket' illetően, de élhető életet lehet így is élni. A hisztaminháztartás felborulása simán okozhatta a vetéléseket is.

A burgonya és rizs diéta megnyugvást hozott, és 2 hét után elkezdtem bevezetni egyes zöldségeket (répa, paprika, cukkíni), mert a burgonya és rizs meglehetősen szélsőséges diéta. Minden étkezésre frissen készítettem magamnak az ételt. Reggelire pufirizs zöldpaprikával. Fincsi, mi? Dében is, este is általában grillzöldséget készítettem, a kávéról leszoktam, húst nagyon ritkán ettem. Azt is csak akkor ha nagyon friss, és ezentúl nem ettem újramelegített ételt sem. Minden olyan élelmiszert kihagytam az étkezésből, ami hisztamin tartalmú, hisztamin felszabadulást okoz, vagy gátolja a hisztamin bontó enzim működését. Nézettem DAO szintet is (hisztamint bontó enzim), az akkori pillanatnyi állapotomban alacsony volt. A hisztamin intoleranciáról itt nem írnék tovább részletesen, mert összetett, dolog, de ha kíváncsi vagy rá, a Hisztaminintolerancia blogon érthetően és bőségesen lehet róla olvasni.

Ezzel nagyjából egyidőben ahogy a diétát csináltam, az egyik bölcsességfogam is megfájdult, és a fogorvos javaslatára elmentem kihúzatni. A diéta hatására, vagy a foghúzás hatására, azt megmondom őszintén továbbra sem tudom, de volt idén nyáron 3 teljes tünetmentes hónap, hogy semmi, de semmi bajom nem volt. A diétán így fokozatosan lazítottam. Volt, hogy már paradicsomot is ettem újra. Jajjj, de mennyire jólesett keresztanyámnál a paradicsomos töltött paprika. Vártam másnap, hogy bepirosodok, de semmi. Így ekkor már azt feltételeztem, hogy lehet a fogam volt a gócpont, és az okozhatta ezt az egészet. Újra normálisan ettem mindent, és újra jól éreztem magam a nyáron. 

Aztán 3 hete ismét beütött a krach. Újra olyan piros az arcom, a kézfejem, és ödémás az arcom. Viszketek, szénanáthás tüneteim is vannak újra.

Az arcomat nem mutatom, mert rémísztő, a kézfejem pedig most ilyen.

Már felkészült vagyok a házipatikában, tolom magamba az atihisztamint, jegelem, hidratálom, pótolom a lipideket, a sok antihisztamintól viszont állandóan álmos vagyok,  könnyezik, viszket a szemem, időnként alig látok emiatt, és nincs kedvem semmihez sem. Igen, időnként kreatívnak lenni is megterhelő. Elmentem a fogorvoshoz ismét, bár egy fogam sem fáj. Javasolta, hogy a bölcsességfogaimat mindet huzassam ki, mert lehet nem fáj, de lehetnek gócpontok, és amúgy sincs rájuk szükség. Ez folyamatban van. A héten megváltam a második bölcs fogamtól is, újra szigorítok a hisztamin diétán, és most várom, hátha lesz ismét pár hónap boldogságom. Drukkoljatok. 

#storytelling #ezisazéntörténetem #zajlikazélet

Tartalomhoz tartozó címkék: Személyes sztori

Keresés