Weboldalunk használatával jóváhagyod a Cookie-k használatát, a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Ez egy hosszú történet - 2. rész

Ez egy hosszú történet - 2. rész Avagy az elmúlt két év dióhéjban, és a heppiend.

A 2018. szeptemberében írt személyes helyzetjelentésem folytatása következik. Update: 2020.09.02.

A történetem nem fejeződött be a korábbi posztomnál. Így éppen ideje frissíteni, kiegészíteni azt a bejegyzést, mert 2018 óta elég sokminden történt velem kapcsolatban. 

Személyes sztori következik, scrapbook nélkül.... ha érdekel, csak akkor olvass tovább. :)

A fent leírt sztori ma már agyrémnek tűnik innen nézve. Az volt akkor is, amikor benne voltam, de már sokkal jobb túl lenni rajta. Örülök, hogy vége a személyes emberkísérletemnek, és végre fény derült az igazi problémára, és így megoldás is született, meg azóta egy babóca is. :D De ne ugorjunk ennyire előre.

Szóval 2018-ban a sok doki látogatás, vizsgálatok, laborok, eszement diétázásomnak túl sok eredménye nem volt, vagyis csak részben, és félrevezetően, hiszen alkalomadtán és eléggé kiszámíthatatlan módon még mindig jelentkeztek a tünetek. Minden orvos és minden lelet szerint full egészséges voltam, de amikor mutattam a dokinak, hogy de hát akkor mi a fene ez a kezemen és az arcomon, csak a fejüket csóválták. Magam maradtam a problémámmal. 

Az első igazi reménysugarat az első bölcsességfogam kihúzása adta, mert utána pár nappal radikálisan csökkentek a kiütéseim, de pár hónap után újra előjöttek, bár nem olyan hevesen. Ez adott némi reményt, és boldogan ültem be újra a szájsebészeten a fogorvosi székbe, hogy csak nyugodtan húzzák ki a következő bölcset is. A fogorvosnak, aki ott fogadott persze el kellett mesélnem mindent, mert sajnálta kihúzni a teljesen ép fogat. Én nagyon hittem ekkor már benne, hogy ez lehet a baj okozója, úgyhogy lelkesen meséltem, mutattam a negatív leleteimet, a fotóimat hogy néztem ki, és mennyi javulás történt az első bölcs kihúzása után, úgyhogy kérem a folytatást. Pár perc alatt meg is történt a húzás, és pár nap múlva az akkor épp a kezemen lévő kiütések, (előző poszt utolsó fotója) teljesen el is múltak. Így mentem neki az év végének, hogy elmúltak a tüneteim, boldogság van. A kajálással kapcsolatban egyre bátrabb lettem. Újra elkezdtem enni olyan dolgokat, ami az elmúlt három évben lassan mumusnak számítottak. Paradicsom, csoki, és egy csomó-csomó hisztamin szintet emelő étel. Mivel kiütés nem jelentkezett joggal éreztem azt, hogy rájöttem mi a bajom. De erre ráment három kínkeserves évem, és egészen biztos vagyok benne, hogy a két elvesztett terhességem is ennek tudható be. 

Gócos fog nagy bajt tud okozni sajnos, és simán elképzelhető, hogy a hisztamin szintet is megemeli, ezért voltak a jellegzetes tüneteim.

A két missed ab. után bevallom a párommal már teljesen le is tettünk arról, hogy valaha lesz harmadik gyermekünk, így amikor 2019. májusában kiderült, hogy terhes vagyok, egy kicsikét meg is lepődtem, mert nem terveztük már. A boldogság még nem igazán ült ki ekkor az arcomra... Kb 10 hetes terhes lehettem, amikor először dokihoz mentem. Gondoltam, ha nem akar a baba megmaradni, akkor úgy se marad, hiába tömnek belém hormonokat, úgyhogy inkább kivártam. Addig is szedtem vitaminokat persze, de nem stresszeltem magam a terhesség miatt, max csak a nagyon távoli tudatalattimban, és az első ultrahangokon...

Az első ultrahangon már volt szívverés, kornak megfelelő, aztán a másodikon is minden rendben volt. Megnyugodni újra teljesen csak akkor nyugodtam meg, amikor a genetikai vizsgálat eredménye is teljesen rendben volt. Innentől kezdve kezdtem igazán örülni annak, ami ránk várt.

Újra lesz kisbabánk!!!!  A terhesség ezt követően jóformán teljesen gondtalan, problémamentes volt. Az utolsó hónapokban a pocakbaba nyomhatott valami ideget és emiatt képtelen voltam ülni pár percnél többet, ezért sokat feküdtem, sétáltam, de ez a problémám a szülés után teljesen elmúlt. Félidősen azért még kihúzattam a maradék bölcseket is. Biztos ami biztos. :)

2020. januárjában a kiírt napon pedig egy rohamos, könnyű szülés során megszületett a harmadik kisfiunk. 

A szülés pár mondatban: Este 6 körül éreztem picit erősebb összehúzódásokat, még megnéztük a híradót, Skype-oztunk anyósommal (szokásos hétvégi hogy vagytok, mi újság beszélgetés), elmentem letusolni, hátha csak jósló és akkor elmúlik. Hát nem múlt el, sőt, olyan szinten felerősödött, hogy a tusolóból is alig tudtam kijönni, felöltözni segítséggel sikerült. Mondtam Gábornak, hogy hozza a kocsit, induljunk. Valahogy lekecmeregtem az emeletről, és este fél 8 körül a bejáratnál már toló fájásokat éreztem és mozdulni se tudtam percekig. Álltam, és kiabáltam neki, hogy jöjjön vissza a kocsiból segíteni, mert nem tudok lépni se. Aztán segített apa beülni a kocsiba, és konkrétan száguldoztunk be a kórházba. Minden egyes döccenőnél azt hittem megszülök, de csak beértünk. Szerencse, hogy hétvége volt, és esti órák, amikor már nincs nagy forgalom. 19:50-kor már a klinika területén voltunk. A szülőszobára már tolófájásokkal vettek fel. Nem volt idő ott már semmire, de harmadik nekifutásra csak belém szuszakoltak egy branült, hogy letoljanak egy infúziót, szerintem tök feleslegesen. Ennyi rossz élményem volt csak, hogy nem hagyott az a nővérke magamra figyelni, mert csak erőltette az infúzió bekötését.  20:14-kor már a hasamon szuszogott a kicsi manónk. Épen egészségesen, gyönyörűen. Világ boldogsága velem volt akkor és azóta is. :)

Visszatérve az eredeti problémámra. Azóta köszönöm, de semmi bajom. A bölcs fogak voltak a ludasak, és bár teljesen épnek tűntek, valószínűleg a zárt fogsor miatti folyamatos nyomás miatt elhalhattak, és gócot képeztek, amivel a szervezetem nem tudott mit kezdeni.

Ezt a történetet azért is akartam megosztani veletek, mert ez számomra is egy óriási tanulság. Világ életemben fontosnak tartottam a szájápolást (is), a fogmosást, és mégis ilyen bajba keveredtem. Fogorvosnál érdemes hideg próbával ellenőriztetni a bölcs fogakat ha kint vannak, hogy élő fogak-e. És ha nem élő, akkor tényleg meg kell tőlük szabadulni, akkor is ha nem lyukasak.

Itt van ennek a sztorinak a vége.

Kialvatlanságtól nyúzott, de nagyon boldog vagyok most. :)

Tartalomhoz tartozó címkék: Személyes sztori

Keresés