Weboldalunk használatával jóváhagyod a Cookie-k használatát, a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Kreatívkodj gyerekkel

Kreatívkodj gyerekkel Eljön az az életkor, amikor az ecseteket, a dekorgombokat, a bélyegzőket, tintákat és a papírokat a gyerek már nem a szájával akarja megvizsgálni, hanem a kezével és a szemével.

Túl gyorsan eljön ez az idő, sajnálva ezzel az elmúlt babás időszakot, ellenben örülök a jelenlegi életkoruknak, mert értelmesek, okosak, helyesek, vannak önálló gondolataik, terveik, vágyaik, és csak kapkodom a fejemet mi mindent tudnak már, és mi minden újra szomjaznak.

Nyilvánvalóan, amíg a gessot és a matricákat is inkább kóstolgatni akarták volna a fiúk én is eldugtam előlük minden cuccomat az alkotós asztalomról. Még így is túl sokszor rámoltak szét kiskorukban, de tudjátok mit? Lehet az is kellett ahhoz, hogy most amikor már ilyen nagyok, kedvük legyen kreatívkodni velem. Nem idegen tőlük ez a közeg, ezek az eszközök és alapanyagok. Azt gondolom őszintén, hogy pontosan ők azok, a mi gyerekeink azok, akik igen is értékelni fogják mindazt az erőfeszítést, amit mi scrapbookos édesanyák elkövetünk hétről-hétre a családi emlékek megőrzésének érdekében. Látják, hogy fontos nekünk, látják és érzik, hogy fontos az ő életük számunkra, és egy idő után ők is részt akarnak venni a közös alkotásban.

Bármikor! Könyörgés nélkül.

Bár ha apropója van, mondjuk papa 61. szülinapja, akkor mégkönnyebb dolgom van bevonni őket mondjuk az ajándékkészítésbe. Szuper klassz dolog gyerekekkel közösen alkotni, és öröm nézni, ahogy formálódik a mű a kezük ügyében. Csak bírjam megállni, hogy nem szólok bele!

Szóval múlt héten belecsaptunk a gessoba, a ModPodge-ba, a krémes akrylfestékekbe, és készítettünk 3 vászonképet apukámnak, születésnapjára. Hétvégén átadtuk, és minden bizonnyal jobban örült neki, mint egy újabb tánciskola-bérletnek a fájós térdével. :)

Az inspirációt Sztarenki Szilvinek köszönöm! A videót kétszer néztük végig a fiúkkal. Igen, ők is kíváncsiak voltak, hogyan készül, és minden fontos információt magukba szívtak. Nekem csak az alapanyagokat és eszközöket kellett a kezük ügyébe tennem. A projekt 3 esténkbe került, mert így volt időnk rá, hogy suli/edzés után 3 estén keresztül 1-1 órácskát rászántunk. Így volt ideje a festékeknek, alapozónak megszáradnia, és a reggel elhelyezett kompozíciót is felül lehetett bírálni este, amikor újra leültünk alkotni.

A leülés amúgy érdekes. Mindketten odahúztak egy-egy széket maguknak még az elején, jól nekikészültek a festegetésnek, és amikor úgy igazán belemerültek, azt vettem észre, hogy a szék már rég hátratolva, a két gyerek pedig állva alkot a vászon fölé hajolva és élvezettel pacsmagolják a színeket.

30 x 30-as vásznakra dolgoztunk. Ez jóval nagyobb méret, mint amire Szilvi dolgozott, de megbirkóztunk vele. A gumikesztyűs módszer helyett maradtunk a sima Ikeás laposecseteknél, de így is izgalmas volt látni a rétegek a színek és textúrák alakulását.

Az én vásznamon az apró szivek a Szívek – szóróchipboard csomag apró töredéke. A nagy szíveket ollóval kartonból vágtam. Nekem személy szerint nagyon tetszik a visszafogott, mégis látványos végeredmény.

A fiúk szerint a szív túl lányos, úgyhogy az ő képeiken szóba sem jöhetett ilyesmi. A csillagokat választották, hiszen papa hajóskapitány, és amúgy is a csillagokból tájékozódik. A színválasztásuk pedig azért esett a kék-türkizre, mert a háborgó tengert ezzel tudják csak elképzelni. Mivel 3 vásznat egy szériának szántam így én is a kék-türkizzel dolgoztam, kicsi rózsaszínnel és arannyal pluszban. :D

Büszke vagyok a fiúkra, mert teljesen egyedül alkottak mindent. Az eredmény pedig magáért beszél. A fiúk is roppant büszkék magukra. Ők kérték, hogy fotózzam le őket a festményükkel. Papa pedig könnyekig meghatódva vette át az ajándékát a szülnapján.

 

Keresés