Weboldalunk használatával jóváhagyod a Cookie-k használatát, a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Miért Elek?

Miért Elek? Tudod ki az az Elek? Lehet, hogy már te is az vagy... :)

A minap nagyapámat vitték haza a kórházból keresztanyámék.  86 éves, sokat megélt, sokat beszélő bácsika. Sajnos már csak ő van életben szeretett nagyszüleim közül, és nagyon bízom benne, hogy még jódarabig élvezhetjük a társaságát. Sokszor, amikor meglátogatja a dédunokáit mesél és mesél a múltról, minden egyes alkalommal újabb  fényképalbumokat hoz, melyben az őseinkről beszél, olykor elérzékenyülve, olykor dagadó büszkeséggel. Tartalmas életet élt és él még most is. Mindig van mit mesélnie.
Évekkel ezelőtt, amikor megszületett első kisfiam, egy hasonló nagyapás délutánon elgondolkodtam, hogy milyen lesz ha én öreg leszek. Jaj most nem a külsőre, ráncokra és ilyesmi hiú dolgokra gondolok, hanem arra, hogy a gyerekeimnek hogyan és mi módon adom át azt, ahogyan mi most, vagy az én szüleim éltek. Digitális világban élünk, nincs mese. Az összes létező fénykép a gyerekeimről, de még rólam is a java valamelyik DVD-n van eltárolva, az utolsó fél évnyi fotóanyag pedig mindig itt lapul a számítógépemben. Csak akkor tudjuk elővenni őket, ha be van kapcsolva a gép, a gyerek pedig ilyenkor kérlel. Anya mesélj mi van a képen, kik a szereplői, miért voltunk ott, kikkel találkoztunk? Miért piros Zsombi orra, és hasonló kérdésáradatok. Most még kérdezhet, mert itt vagyok, ráadásul még emlékszem is, hogy pont akkor és ott mi miért történt. De mi lesz 50 év múlva? Itt leszek még neki, hogy válaszoljak? Pontosan fogok emlékezni minden érzésre, és mozzanatra, ami akkor elöntött, abban a percben ahogy átéltük? Egyáltalán nem biztos.
Mondok mást is.
A kisebbik fiam, most lesz 3 éves. Egy évig bölcsődébe járt. Búcsúzóul a gondozó nénitől egy emlékfüzetet kapott a gyerek ajándékba. Nem tudom más bölcsődékben ez szokás-e, de velünk megtörtént, és hálás vagyok érte. Ez a füzet tele van fényképekkel, a képekhez kapcsolódó leírásokkal, versekkel, csupa olyan emlékmorzsával, amit a gyerekem a bölcsődében átélt. Teljesen meghatódtam amikor Margó nénink átadta nekünk, azonnal átlapoztam, és megköszöntem. Margó néni pedig csak ennyit mondott. "Szeretném ha a gyerek emlékezne rám felnőtt korában is."

Ez a lényeg!  Hálás vagyok neki, hogy így ő nem csak egy gondozónéni marad a gyerek emlékezetében, hanem A Margó néni, aki egy évig nap-mint nap vele volt és kísérte, figyelte.

Az én szemem előtt is egyre kristálytisztább a dolog, hogy a digitális fényképeimből valahogyan kézzel foghatót varázsoljak, olyan emlékkapszulát, amit bármikor leemelhet a fiam a polcról és ölében az ő fiával vagy lányával, mesélhet a múltjáról, a megélt mindennapjairól.
Én ezért scrap(p)elek, hogy az emlékeimet olyan formában tároljam, gondolatokkal felöltöztetve, amelyek maguktól, magukról mesélnek akkor is ha én már nem leszek.

Ilyen érzések benned is kavarognak kedves olvasó? Nos bátorítalak, hogy te is kezdj scrapbookozni. Itt most nem taglalnám milyen formái vannak a scrapbook-nak.  Ezt majd egy következő alkalommal. ;)

Az elmúlt hetekben scrapbookos körökben kavargott a kérdés ki is az az Elek? Talán már tudod is rá a választ, igaz? Egy szójátékból alakult ki.  Elek, mindenki, aki scrapbookozik, én is Scrap(p)elek, Te is? Vedd fel a bajuszt és scrapbookozz velünk! :)

Scrap(p)elekes közösségnek Mounier Noémi kitalált tehát egy aprócska, ámbár vicces jelképet, ami minket, scrapbookosokat szimbolizál.  6 féle Elek lányka lett megálmodva, plusz egy Scrap(p)elek feliratos kitűző , melyet most együtt meg is mutatok nektek.

A Scrap(p)elek-es Facebook csoportban csatlakozhattok hozzánk!

Én is Elek. Te is Elek? :)

Tartalomhoz tartozó címkék: Hírek

Keresés