Weboldalunk használatával jóváhagyod a Cookie-k használatát, a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Project Life tízparancsolat

Project Life tízparancsolat

Egy szubjektív PL tízparancsolat, ami Nálad is működhet!

Zsugyel-Klenovics Kata gondolatai dokumentálásról a hétköznapokban, gyakorlati megközelítésből.


Ebben az írásban nem a Project Life alapjairól lesz szó - már csak azért sem, mert arról már van egy nagyon klassz PL alapozó cikk a weboldalon, hanem azokról a személyes tapasztalataimról, amelyeket 2018-ban szereztem - abban az évben, amikor először készítettem teljes, folyamatosan vezetett PL albumot. Remélem, hogy Ti, akik még nem próbáltátok a hétköznapok dokumentálásnak ezt a formáját, vagy Ti, akik próbáltátok már, de valami miatt nem vált be hosszú távon, kedvet kaptok! Csupán néhány egyszerű rutint kell beépíteni az életetekbe, és megtapasztalhatjátok, hogy mekkora élmény egy ilyen album lapozgatása, azokkal a hétköznapi emlékekkel, amelyeket a PL album magába foglal.

Lássuk azt a 10 pontot, amire szerintem fontos odafigyelned, ha el akarod kezdeni és még élvezni is szeretnéd a péelezést!

 

1. A péelezés életforma – építsd be a mindennapjaidba!

Sokat beszélünk scrapbookos körökben arról, hogy mennyire fontos „scrapbookos szemmel” élni a hétköznapjainkat. A PL-ben ez hatványozottan igaz. Hiszen nem azok a képek kerülnek az albumba, amiket egy beállított fotózáson készítenek a családról, hanem azok, amik a napi eseményeket tükrözik. Ahogyan jöttök haza az oviból a kisgyermekeddel. Vagy esztek egy fagyit. Vagy elviszed a nagyot edzésre. Vagy főztél valami finomat. Vagy kávéztál a barátnőiddel. Nem is sorolom: a lényeg, hogy a PL-ben fontos, hogy a hétköznapi eseményekről legyen egy-egy fotó. És bizony ebbe bele kell jönni, hogy amikor történik veled valami, eszedbe jussom, hogy elővedd a telefonodat és megörökítsd. Én kifejezetten szemérmes fotós vagyok: nem szeretem mindenhol előkapkodni a telefonomat, de megtanultam nagyon diszkréten fotózni, akár úgy, mintha csak gyorsan egy e-mailt néznék meg, vagy egy telefonszámot tárcsáznék. Ha lehet, készítek álló és fekvő formátumú képet is, de egy idő után arra is ráállt az agyam, hogy már előre tudom: ez egy fontosabb esemény, ebből az albumba egy nagy, 6x4 inches képet szeretnék majd, ezért fekvő formátumban készítem el; vagy tudom, hogy ez egy hétköznapi apróság, amiről 3x4 inches képet fogok az albumba tenni, ezért eleve álló képet készítek.

 

2. Válassz megfelelő méretű albumot!

Többféle méretű PL album létezik, nem csak a nagy 12x12 inches. Azt javaslom, hogy az első hónapokban hagyj időt magadnak kitapasztalni, hogy melyik méret illik hozzád, a Te/Ti személyes hétköznapjaitokhoz mekkora méretű album passzol. Fontos, hogy ne frusztráljon az, hogy jajj, még mindig kell bele két fotó, és honnan vegyek valamit, amivel kitölthetném a kis tasakokat. De elég is legyen a hely, hogy minden, amit szeretnél, beleférjen. Nem baj, ha az első évet „próbaévként” értelmezed és nem lesz olyan hú, de egységes az albumod, hiszen rá kell érezni, hogy Neked mi válik be. Én még 2017-ben néhány hónapot 12x12 inches albummal próbálkoztam, aztán 2018-ban a 6x8 inchesre váltottam, és ez az, ami nekem bevált.

3. Ne variálj a tasakokkal!

Tudom, hogy sokféle beosztású tasak létezik, és csábító, hogy az album ebből a szempontból változatos legyen. Az év során én is próbálkoztam mindenféle tasakokkal, sőt, egyedi méretű tasakokat is készítettem fuse-val. Aztán a hétköznapokban ez egyszerűen nem jött be, mégpedig azért, mert a PL albumnál fontos, hogy az ember ne maradjon le hetekkel-hónapokkal a dokumentálásban, hanem viszonylag naprakész legyen vele, az élmények még éljenek, amikor leírjuk őket, ezért ha sok időt kell a fotók szerkesztésére, méretezésére, tervezgetésére fordítani, nagyobb az esély, hogy elúszom. Ha azonban előre tudom, hogy kétféle méretű fotó került a PL-embe: 6x4 inches és 3x4 inches, akkor flottul megy a szerkesztés, előhívás/nyomtatás. A naprakészség megtartásához jó, ha ezen nem kell sokat agyalni, rutinfeladat lesz.

4. Rendszerezd a fotóidat!

A fotók kiválasztásánál, szerkesztésénél is fontos a rutin. Az én PL albumomba általában olyan fotó kerül, amit a telefonommal fényképeztem. A telóval készített fotóknál beállítottam, hogy rögtön szinkronizálja a Google fiókommal, azaz a fotóim a laptopomon is rögtön rendelkezésre állnak, ráadásul minden dátum szerint válogatva. Kiválasztok a hét fotói közül 3-4-et, ezeket letöltöm és rögtön egy külön mappába helyezem, aminek neve mindig PL201901, PL201902 stb., a hetek szerint.

 

5. Legyen egy egyszerűen használható fotószerkesztő programod!

A neten számos ingyenes fotószerkesztő található, érdemes kísérletezni, hogy Neked melyik válik be. Ha a telefonomon szerkesztek fotót, akkor én a Snapseed szerkesztőt használom, ha a gépen gyors szerkesztést szeretnék, akkor a Photoscape program a nyerő. Lehetne Ptohoshoppal is ügyködni, de a PL-nél a gyorsaság, egyszerűség a lényeg. A fotókat picit feljavítom, méretre vágom (ez főleg akkor fontos, ha a telefon/fotógép más arányú fényképet készít, nem a 6x4, 3x4 inchnek megfelelőt). Aztán kétféle betűtípus váltogatásával ráírok néhány szót, egy-egy mondatot a fotókra. Elmentem őket, és aztán a nagy (6x4) fotónak szánt képpel nincs már dolgom, a kis, 3x4 inches fotóknál még annyit teszek, hogy Photoshoppal berakom őket egy 10x15-ös fotóalapra, és így hívatom elő. A lényeg itt is, hogy kialakuljon a rutin, ne menjen el a fotók szerkesztésével sok idő.

 

6. Találd meg a számodra legegyszerűbb fotóelőhívást!

Azzal is érdemes kísérletezni, hogy melyik fotóelőhívás a legegyszerűbb számodra. Lehet otthon nyomtatni, ha van megfelelő nyomtatód, vagy előhívathatod valamelyik drogériában, vagy akár profi laborban is a fotóidat. Én kezdetben otthon nyomtattam a fotóimat, mostanában azonban rákaptam a DM azonnali fotóelőhívásra, mert naponta elmegyek a DM előtt és csak két perc az egész. Ha a kezedben van a fotó, akkor pedig már a nagy része meg is van az oldalnak, már csak az élvezet van hátra: azaz a PL kártyák kiválasztása, díszítése, pecsételése, és a komment írása.

7. Írj sztorit!

Ez az, amit szintén sokat sulykolunk scrapbookos körökben, hogy oké, hogy néhány hónap múlva még emlékszel rá, hogy melyik étteremben etted azt a felülmúlhatatlan szarvaspörköltet, de lehet, hogy két év múlva már nem fogsz. Meg arra se, hogy hogyan is kerültél pont oda, hogy a cukrászda már zárva volt, és csak egyetlen étterem volt a környéken, a Nagy Vadász, ahol csak vadételek voltak az étlapon :D. Ugye, hogy elfelejtenéd :D? Na, hát ezért kell mindezt leírni. Amúgy is sokkal nagyobb élmény néhány év múlva (pláne néhány évtized múlva) olvasgatni az egykori gondolatokat és nem csak a fotókat nézegetni. A komment írásán én sokat agyaltam, mert alapvetően nem tetszik a saját kézírásom és sokkal egységesebb, rendezettebb lenne az oldal, ha nyomtatva vagy gépelve írnám a kártyákra a szöveget, de itt kompromisszumot kellett kötnöm: ha a komment írás legegyszerűbb módjánál akarok maradni, akkor kézzel írok.

8. Pecsételj, matricázz!

A matricák, pecsétek, téphető szavak, és számtalan más kiegészítő azért van a Dokumentáló kitekben, hogy még inkább kiemeld a megörökített eseményeket, a hozzájuk kapcsolódó érzéseket. A PL-be célszerű olyan díszítőelemeket választani, amik síkban vannak, hogy a tasakokat ne nyomják ki túlságosan. Ezekkel díszítheted a kártyákat, fotókat is.

 

9. Legyen egységes az oldalad!

Ahogyan egy scrapbook oldalnál is egymással harmonizáló színeket, mintákat használunk, a PL albumnál is fontos ez a heti oldalpároknál. Az én albumomnak az adja az egységességét, hogy a heteket mindig ugyanolyan számokkal, vagy idén pl. egy sorozatba tartozó PL kártyákkal vezetem, de a többi kártyát is úgy választom ki az aktuális DOKU kitből, hogy hasonló színű kártyák kerüljenek egy oldalpárra. Ha ezek még a fotók meghatározó színéhez is passzolnak, az külön jó.

 

10. Tarts ki!

Igen, a PL olyan műfaj, hogy – főleg az elején - vannak mélypontok. Amikor lemaradtál jó sok héttel. Amikor egy héten elfelejtettél fotót készíteni. Amikor úgy érzed, hogy nem is annyira érdekes az életed, hogy ezt feltétlenül hetente dokumentálni kellene. Ezek az érzések engem is elfognak időnként, de miután egy teljes évet végig csináltam, és egy teljes év albumát tartottam a kezemben, az érzés mindenért kárpótolt. Amikor a férj belelapoz, és azt mondja, hogy „De jó, hogy ez az esemény megvan az albumban, különben már rég elfelejtettem volna.” Vagy amikor a gyerekek kezéből úgy kell kivarázsolni, mert lelkesen emlékeznek vissza a fotók alapján a közös élményekre – akkor mindig úgy érzem, hogy megéri csinálni.

A PL-nél nekem tehát alapfogalom a rutin. Akkor tudom folyamatosan vezetni, ha az hozzá kapcsolódó részfeladatok rutinfeladatokká válnak. De ezeket a rutin lépéseket kialakítva nagyon flottul megy egy-egy hét elkészítése, és tényleg élmény egy olyan PL albumot lapozni, amiben egy egész év fényképes dokumentálása, az események, élmények, érzések benne vannak. Még unokáink is hálásak lesznek érte.

Tartalomhoz tartozó címkék: Dokumentáló scrapbook

Keresés