Tanítsuk Editet scrapbookozni | A fotó a lelke

Közzétéve:

Az első Tanítsuk Editet Scrapbookozni részben Edit úgy állt neki alkotni, hogy nem beszéltünk előtte semmilyen szabályszerűségről, se színek, se elrendezések tekintetében. A fotót előhivatva hozta, most viszont szerette volna megtanulni, hogyan csinálhatná maga, hogy ne kelljen a fényképre várni, nyomtathassa otthon, akármekkora méretben.

Azt gondolom ez egy fontos lépcső az alkotás szabadságában, ezért aki teheti, nyomtasson otthon. Ahhoz, hogy az otthoni nyomtatás sikeres legyen tudnod kell a fotóidat kezelni, megvágni, ha szükséges beméretezni.

Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az alkotás lelke a fotó. Ez az emlékünk képi lenyomata, ami érzéseket, emlékképeket, gondolatokat ébreszt bennünk. A legtöbb esetben egy fotó indítja be az alkotást, és az határozza meg a színválasztást, a kompozíciót, a témát. Ez a bejegyzés nem a fotózásról fog szólni, vagy hogy hogyan csinálj jobb fotókat a hétköznapi pillanatidról. Inkább a fényképek utóéletéről, az alkotás előkészítéséről írnék..

Ha mégis érdekel hogyan lehetnél jobb hobbifotós, tanulj meg látni és képet alkotni Noémitől, a Jobb fotókat akarok! cikksorozatából.

Itt a továbbiakban pedig megmutatom a fotóelőkészítés alapjait, miután birtokában vagy a csodaszép fényekkel megáldott, jól komponált családi képeidnek.

Kiegészítésként annyit írnék még ehhez, hogy scrapbookozni nem csak tökéletes fotóval lehet. Nyugodtan használhatod az életlen, kevésbé jól sikerült képedet is, ha az számodra nagyon fontos pillanatot ragadott meg.

Az viszont tény, hogy egy scrapbook oldal akkor igazán attraktív, és ébreszt egy pillanat alatt szép emlékeket, vagy mesél egy idegennek, ha a fénykép maga vonzza a tekintetet. Nem alul- vagy túlexponált, éles,vivid, és lehetőségekhez mérten jól komponált.

Fotóelőkészítés, nyomtatás

Nincs olyan fényképész, aki az ügyfeleinek nyers fotót adna át, akár digitálisan, akár nyomtatva. Tanulj a profiktól! Biztos jó okuk van rá, hogy ők sem adnak ki a kezükből befejezetlen fotót. Csak azért, mert nem vagy profi fotós,  (nincs fullextrás DSLR géped) max egy hobbista, aki a családja pillanatait kattintgatja össze a mobiljával, az még nem jelenti azt, hogy ne akarj szép, sőt gyönyörű fotót az alkotásodra tenni. A már lekattintott képből meg kell próbálni kihozni a legjobbat.

Az alábbi videóban megmutatom a basic lépéseket, amit én nyomtatás előtt MINDEN fotóval meg szoktam tenni .

A videóban a prezentációhoz Adobe Photoshop Creative Cloud-ot használok, valamint az általam nagyon kedvelt PS Action-t is érintőlegesen megmutatok, ezért mindenképpen linkelem. ❯ Paint The Moon PS actions

Bátorítás

Azt hiszem a videóban látottak bőven elég egy leckének. Sőt, az is lehet, hogy így elsőre soknak tűnik, de próbáld meg. Ha el se kezded, és ki se próbálod, akkor nagyon nagy szabadságtól, és a szebb eredménytől fosztod meg magadat. Az első egy-két alkalommal talán nehezebben mennek majd ezek a lépések, de idővel bele lehet tanulni.

Bátorításképpen: én is autodidakta módon tanultam meg az Adobe szoftverek használatát. Még mérföldekre vagyok attól, hogy minden zeg-zugát ismerjem, de azért így is elég jól elboldogulok már. Neked is menni fog! Ha elakadsz, kérdésed van, akkor pedig kérdezz bátran itt a bejegyzés alatt, vagy a Scrap(p)elek Facebook csoportban.

Az alkotásról

Tudjátok én annak vagyok a híve, hogy a gyerek legyen felfedező, legyen kíváncsi, tapasztaljon meg sokmindent magától (nyilván a józan ész határain belül). A szemem sarkából figyelem, és ha kell támogatom, irányt mutatok neki.

Ebben a cikksorozatban Edit a scrapcsemetém. :) Hagyom, hogy egy kicsit ‘kínlódjon’, tapasztaljon, és megvárom, hogy kérdezzen. NEM szeretnék neki előre megmondani mindent, hogy mit hova tegyen az alkotásán, mert ha állandóan irányítom a kezét, akkor az már nem az ő alkotása, hanem az enyém. Ráadásként ahelyett, hogy a javát szolgálnám, inkább az ellenkezőjét érném el vele. A ‘jóváhagyásom’ nélkül nem merne leragasztani semmit, vagy oda letenni a képet, ahova ő gondolja, mert mi van, ha én azt nem úgy gondolom. Az ilyen bizonytalankodásból pedig elég nehéz kimászni, és inkább csak elveszi a kedvet az alkotástól. A gyereknek se mondom meg hogyan KELL autót, virágot, felhőkarcolót rajzolni, maximum megmutatom hogyan fogja meg a színesceruzát, az ecsetet, és hol találja a festéket és a papírt (vagy a falat).

Egy szó, mint száz, ezúttal se segítettem neki az alkotásban konkrétan. Megsúgom soha nem is fogok. :D  Viszont szóba került az első alkotása alatti kommentek kapcsán, hogy miért volt az, hogy valaki középre tette volna a fotót, volt aki szélebbre a harmadolópontba. Ugye itt is látszik, hogy ízlések és pofonok, különbözőek. Viszont  nincs se rossz, se jó, mert mindenkinek más lenne a ‘közlendője’ vele, és ezt bizony el kell fogadni. Érdemes azonban bizonyos természeti sajátosságot, arányosságot az alkotás során is figyelembe venni, hogy az eredmény harmonikus legyen, és egyensúly alakuljon ki szimmetria és asszimetria között.

Az Aranyarány

Az aranyarányt, vagy aranymetszést minden művészeti ágban, így a fotózásban és a scrapbookozásban is használjuk.

Képzeletben fel kell osztani a készülő alkotásunkat 3 egyenlő részre vízszintesen és függőlegesen is. Az így kapott háló vonalai a harmadolóvonalak, a metszéspontjaik pedig a harmadolópontok. Ha az alkotásod legfontosabbnak tartott elemét, általában a fotót (vagy főfotót), annak is a lényeget, az alkotás lelkét harmadolópontba helyezed el, akkor innentől kezdve jóformán nyert ügyed van, mert kiemelt helyre került a lényeg. Valahogy az ember szemének itt esik jól a fókuszpont. Az egyéb dekorációs elemeket, kiegészítéseket pedig ennek támogatására vagy ellensúlyozására választjuk meg, és helyezzük el az oldalon.

Az első alkotás kommentjeinél többen írták észrevételként, hogy a díszítőelemeket nem szórnátok el úgy az oldalon. Nos ez is amiatt van, hogy az ember szeme a harmóniát keresi. Ha az oldal totál meg van szórva apró elemekkel, akkor a tekintetünk elveszti a fókuszt, még akkor is, ha esetleg a fókuszba szánt témánk jó helyre van letéve. Ha nincs egyensúly és harmónia az oldalon, elvész a lényeg. Nem megy át az oldal üzenete a szemlélőnek, mert a szeme elfárad és feladja az értelmezést a sok kuszaság láttán, végül átsiklik a fontos tartalom felett. Nyilván itt most sarkítok egy picit. Nem tartottam Edit első oldalát sem értelmezhetetlen kuszaságnak, sőt, de az apró észrevételekből is lehet tanulni.

Én azt gondolom, hogy ezen második (2.!!!) alkotáson ezt a tanácsot Edit maximálisan észben tartotta, és igyekezett az apró díszítőelemeket koncentráltabban, de még abszolút nem tudatosan elhelyezni az oldalon. A harmadolópontot érzésre eltalálni pedig még bőven lesz alkalma gyakorolni.

Kis kiegészítés: úgy emlékszem a bal felső banner-szösszenet Edit számára fontos jelentéssel bír. Biztos elmeséli nektek, ha kíváncsiak vagytok rá, és akkor egész más szemmel fogtok arra a sarokra tekinteni.

Külön dícséret tőlem a hosszú kommentért.

Ez így második nekifutásra egy nagyon szerethető kis oldal lett szerintem, a maga ‘pontatlanságaival’ együtt.

 

Vélemény, hozzászólás?