Tanítsuk Editet Scrapbookozni | Csak vágj bele!

Közzétéve:

Már régóta gondolkodtam rajta hogyan lehetne a kezdőknek igazán hatékonyan segíteni, anélkül, hogy a kósza érdeklődőre kapásból rátukmálnánk egy workshopot, vagy becsalogatnánk egy masszív kezdő tanfolyamra, ami egy akkora információhalmaz, hogy talán még nehéz is befogadni, feldolgozni annak, aki épp most csöppent a scrapbook varázslatos világába és millió kérdés kavarog a fejében.

A kezdők:

  • nem mernek belevágni, mert túl szép a papír…
  • nem merik nekidurálni magukat, mert igazából azt se tudják hogyan ‘kell’
  • nem merik felhasználni a díszítőelemet, mert elfogy…
  • nem mernek kérdezni, mert ciki (állítólag)
  • ha vesznek is pár scrap-kincset, napokig, hetekig, extrém helyzetben hónapokig csak nézegetik és gyűjtögetik, mint a kis hörcsögök, mert valami szép birtoklása önmagában már örömet okoz, de az még nem scrapbook
  • gyerek nélkül nincs témám
  • gyerek mellet nem lehet
  • …és különben sincs rá idő…

Ez kéremszépen mind csak kifogás, és egy olyan belső gátlás, amit nagyon könnyű átlépni, csak egy kis lökés kell hozzá.

Hogyan?

  • Egyszerűen csak értsd meg, hogy az emlékek megőrzése a Te feladatod. Senki nem fogja megcsinálni helyetted azzal a szívvel, ami benned dobog, azzal a szemmel, ahogy te látod.
  • Vegyél elő egy kedves fotót, pár papírt, ollót, ragasztót, és gondold át mit üzen neked az a kép, milyen emléket ébreszt fel benned, mi a sztorija?  Merni kell belevágni, aztán úgyis a szíved vezeti a kezedet.
  • Csatlakozz olyan támogató közösséghez, ahol segítséget kaphatsz más alkotóktól, a Scrapfellow Kreatív csapatától.

A scrapbook nem egy bonyolult technika.

Hovatovább; a Scrapbook nem egy technika, hanem elsősorban egy belső szándék, egy belülről fakadó indíttatás az emlékek megőrzésének érdekében.

Papírt vágni és ragasztani mindenki tud. Ennek a technikáját elemiben megtanultuk. Egy kezdő scrapbookosnak nem azon kell agyalnia, hogy hogyan szerezze meg a létező összes technikai tudást, tudatában legyen a scrapbook hobbi anyagismeretének, előről-hátulról fújjon minden művészeti elméletet, amire a scrapbook is alapoz.

Az első és legfontosabb dolgod, kedves kezdő scrapbookos, hogy összeszedd a bátorságodat, leküzdd a saját gátlásaidat, és ne gondolj arra, hogy a többiek majd mit szólnak hozzá. Mindig van nagyobb technikai tudású scrapbookos, mindig is lesznek olyanok, akik szebbet alkotnak, akik sokat tudnak költeni a hobbijukra és a legutolsó trend szerinti csini amcsi cuccokkal díszítik az oldalaikat. Nincs is ezzel semmi gond. De benned, kezdő scrapbookosban ez ne okozzon semmiféle gátlást, mert nem ezen áll vagy bukik a dolog, hanem kizárólag rajtad.


A Scrap(p)elek Facebook csoportunkban indítottunk egy új ‘cikk’sorozatot, melynek a Tanítsd meg Editet scrapbookozni! címet adtuk.

A célunk ezzel a kezdeményezéssel, hogy gyakorlatias megközelítésben tudjunk segíteni a kezdők nehézségein. Nekem személy szerint nehezemre esik azonosulni a kezdeti problémákkal, mert már majd’ 10 éve benne vagyok a témában. Nem lennék hiteles kezdő ebben a projektben. :)

Edit kolléganőm viszont tökéletes alany erre. Vállalta, hogy időnként alkot, a kérdéseit felteszi, és az alkotását (akármilyen is) megmutatja, és nem sértődik meg ha szétboncoljuk, elemezzük, mert ebből lehet tanulni. A kezét vezeti a szíve. Az alkotás sikerül, ahogy sikerül, a  tapasztaltakból, a hallottakból pedig tanul.

Azt gondolom, hogy mindenkiben van egy kicsi Edit. Tanulni, fejlődni pedig mindig lehet, hisz a jó pap is holtig tanul.

Íme Edit első scrapbook oldala:

Az alkotás folyamata és a tapasztalatok

1.

Nem segítettem neki, pedig hallottam a hátam mögött a nagy sóhajtásokat, a dilemmát, hogy a gondolatcímkéket hova tegye, milyen papírt válasszon a képhez, nincs a dátumbélyegzőn 2008., most mi legyen? És hasonlók.

Hétfő reggel határozott elképzeléssel hozta a bűbájos fotóját a lányáról, kiválasztott mellé egy virágmintás és egy pöttyös papírt, és nekifogott alkotni. Rövid időn belül a virágos papírt és a pöttyöset felváltotta más, mert a fotó ezt ‘mondta’ neki.

Ha neki se állt volna alkotni, a mai napig azt képzelné, hogy az a nagy virágmintás papír passzol ehhez az emlékhez. Így, hogy nekidurálta magát, csak a belső hangokra és némi szépérzékre hallgatva automatikusan lecserélődtek a hozzávalók.

Ez úgy jön magától, csak merni kell belevágni.

2.

Az alkotást időnként ‘megzavarta’ egy kis ügyfélszolgálati telefon, néhány rendelés feldolgozása, a gyártó kolléganő technikai támogatása, de közben fejben scrapbookozott, időnként gyakorlatban is. Levágta a papírokat, pakolgatta a címkéket, én pedig fél szemmel kísértem a folyamatot. Fél egy körül én már úgy láttam az oldala igazából kész van, és olyan bagatell dolgon hezitál, amin őszintén mondom KÁR. Főleg az első alkotásnál. Finoman jeleztem neki, hogy 13 órára legyen kész vele. :) Tudom, főnöki utasítás, de higgyétek el, hogy órákat el lehet szmöttyögni az elrendezésen, a mütyür díszítőelemek jobbra, majd balra pakolgatásán, de tök felesleg.

Tudd befejezni az oldalt. Tudd szeretni, és elengedni, hogy jöhessen a következő.

Így elsőre szerintem ez a kettő a legfontosabb ‘tudás’, amit kezdő scrapbookosként el kell sajátíts.


Az alkotást magát lehetne elemezni. Lehet javasolni, hogy a strasszokból tegyen a másik oldalra is, hogy egyensúlyban legyen, vagy hogy a dátumot címkére írja és rejtse a fotó alá, vagy fröcskölje össze még egy kis festékkel, a gondolatcímkéket ne szórja szét az oldalon, vagy helyezze át a fotót máshová, hogy az aranymetszés tökéletes legyen.

Kérdem én; első próbálkozásnál fontos ez?

Szerintem fontosabb az, hogy ragyogó tekintettel ölelte magához a kislányáról készült első scrapbook oldalát, és büszke volt magára, hogy bele mert vágni. Több, mint egy éve dolgozik Edit nálam, és mindig volt kifogása miért nem scrapbookozik. Én azthiszem most valami elkezdődött. Átlépte a saját korlátait, a saját bátortalanságát, és biztos vagyok benne, hogy lesz folytatás, amikor is jöhet az elméleti és  technikai tudásnak az építkezése.

Tanítsuk Editet Scrapbookozni | Csak vágj bele!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon tanulságos volt olvasni ezt a cikket, mert bár én is lassan 10 éve űzöm a technikát, még mindig van, hogy megakadok , sőőőőt.
    Hasznos lesz látni, ahogy Edit fejlődni fog. Az tuti, hogy az alapok jól mennek neki. :-)

    1. Szerintem még abszolút nincs tisztában az alapokkal, Edit. :) Fogalma sincs a színtanról, a kompozíciós sajátosságokról. Abszolút érzésből alkotott.
      Annyi csupán az előnye, hogy ábécé szerint tudja, és ismeri az összes Scrapfellow papírt, és tudott választani. :)
      Viszont ami lényegesebb, hogy megtette az első lépést, és nem stresszel rá a kompozícióra, és nincs benne megfelelési kényszer, amit a legtöbb tanfolyam sugalmaz. ‘minden legyen a jó helyén, mert csak akkor lesz JÓ az oldalad’.
      Igazán kreatív és szabad alkotó akkor lesz valaki, ha erre nem stresszel rá. Egyik fülén be, másikon ki, és alkot a szíve szerint. Idővel pedig szépen beemeli a gyakorlatba az ilyen ismereteket, és egyszercsak a helyén lesz minden.
      Ha meg nem, akkor sem történt semmi, viszont gazdagabbá vált sok-sok scrapbook oldallal.

      :)

Vélemény, hozzászólás?